Jenovay Dezső

Jenovay Dezső (1850-1927) ügyvéd munkássága sokrétű volt és ma is példaértékű. Dolgozott a város középületei ügyének előbbre vitelén (városháza, kultúrpalota, iskolák), képviselte Kalmár Józsefné Fazekas Annát, Puky Józsefet, a város legtehetősebb polgárait. Szociálisan érzékeny ember képe rajzolódik ki 1915-ben az éhezőkről írt vezércikkében. (Jenovay Dezső: Háboru és kenyér!, in: Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1915. ápr. 11. 1-2.) Sokat tett a kultúráért: ő volt a Kalmárné hagyatékából alapított ösztöndíj felügyelője. De megtalálni a Természettudományi Könyvkiadó-vállalat 1893-1895, 1902-1904, 1908-1910 közti időszakának pártoló tagjai között is. Érdemeiért róla nevezték el a ma Móra Ferenc nevét viselő teret, ahol sokáig élt a Kalmárné tulajdonában lévő házban. (A Jenovay-ház kereséséről lásd Brunner 2010) 1909-ben vette meg a Holló Lajos úti Puky-házat, (Félegyházi Közlöny 1909. júl. 25. 4.) és az addig Jenovay-házként ismert épületbe a polgármesteri hivatal, osztálymérnökség és levéltár költözött a városháza építési munkálatainak idejére. 1910-ben a szintén műkedvelő fotográfus, Szalay Gyula már a Puky-házat nevezte Jenovay-palotának.

Családjáról keveset tudunk. Édesapja Jenovay Sándor 48-as honvéd, volt dorozsmai városi főjegyző, később főbíró, majd szolgabíró. (Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó 1904. jan. 31. 3.; 1904. febr. 7. 3.) Első felesége Ring Laura (1844-1905), akit 1905-ben ragadott el a halál. Második feleségét, Cseresnyés Ilonát Nagyváradon vette el. (FHeFH 1905. aug. 6. 2.) Jenovay Dezsőt 1927-ben első feleségével közös sírba helyezték az Alsótemetőben. Bíró Béla festő és rajztanár ebben az évben őt és Kalmárnét örökítette meg két portrén, Kalmárné arcképe hátterében az általa építtetett kápolnával, Jenovayt pedig a Kalmár-kápolna belső terében láthatjuk. Ma mindkét festményt a Kiskun Múzeum gyűjteményében található.

Jenovay Dezső és Ring Laura síremléke, (2011. március)

A Jenovay család Arad és Pest vármegyékben volt birtokos. A családi címer a következő: a pajzs kék mezőben zöld alapon mezítláb álló, rövid tunikás solymárt ábrázol jobbján sólymot tartva, amelynek csőrében két zöld olajág van; a sisakdísz ugyanezt a sólymot ábrázolja. A családról a következőket olvashatjuk a Banaterrában: „Egyed, 1766-ban aradi főbíró volt. Fiai azonban már elszármaztak Aradról Pestmegyébe, hol Miklós a XIX. század elején a kalocsai érseki uradalom jószágkormányzója volt. Ennek fia Antal, dorozsmai birtokos volt. Fia Imre, 1863-ban Ittebét szerezte meg. Ennek fia Zoltán, jelenleg ittebei birtokos.” (Ezekről a Jenovayakról írt regényt Deák Ferenc Aszály címmel, amiért az ittebei birtokosok leszármazottai 1973-ban majdnem beperelték.) Továbbá azt, hogy a család egy ága a Kiskunságból telepedett át Torontál vármegyébe. A családnak nyilván voltak a Kiskunságban maradó tagjai is, ezek közé tartozik Jenovay Dezső. (Érdekes, annak ellenére, hogy nemesi családról van szó, nincs benne a nagyivánban.)

A Jenovay család címere (Banaterra.hu)

Azt a kezdetektől fogva lehetett róla tudni, hogy szabadidejében fotográfiával foglalkozott (Félegyházi Nagy Képes Naptár, szerk. Szendrei Imre, Kecskemét 1894, 6.), azonban munkásságának erre a színfoltjára alighanem én vagyok az első, aki 1894 óta újra felhívja a figyelmet. (Brunner 2010) A félegyházi fotográfusok történetét röviden ismertető Félegyháza anno... című kötet nem említi Jenovayt, pedig Alföldi csikós című fotóját még a Vasárnapi Újság is közölte, ráadásul nem kisebb személyiséghez kapcsolva, mint Munkácsy Mihály.

Alföldi csikós, Jenovay Dezső amateur fényképe, Vasárnapi Újság  47. évf. 45. sz. 1900. nov. 11. 739.

Ez Jenovay egyetlen jelenleg ismert fotográfiája. A Kiskun Múzeumban nem tudnak arról, hogy név szerint hozzá köthető fotográfiát őriznének. Minél nagyobb a hiány, annál nagyobb tehát az öröm, hogy erre a képre újra felhívhatom a figyelmet. Érdemes közölni a képhez tartozó cikket is:

Munkácsy Mihály egy megtalált levele

„Dr. Jenovay Dezső kun-félegyházi ügyvéd úr szíves volt átengedni lapunknak közlés végett Munkácsy Mihálynak egy 1892-ben hozzá intézett levelét, mely már csak azért is érdekkel bírhat a magyar műtörténelem szempontjából, mivel Munkácsynak a honfoglalást tárgyazó képe elkészítéséhez tett tanulmányaira vet világot.

    Mint tudjuk, Munkácsy azon időben hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, bejárta a magyar Alföldet egészen Szegedig. Ez alkalommal megfordult Kun-Félegyházán is, s ott ismerkedett meg Jenovayval, a ki aztán elkísérte tanulmányútjában egészen Szegedig.

    Munkácsyn már akkor látszott a fáradtság; nem volt nyugalma, türelme és kitartása a megkezdett tanulmányhoz. Ezt látva Jenovay, - a ki ügyes műkedvelő fényképész, - azon ajánlatot tette a mesternek, hogy majd keres ő igazi magyar typusokat, azokat lefényképezi és a képeket elküldi Munkácsynak. Meg is tette; s levelére, mellyel a képeket elküldötte, Munkácsy a következő levélben válaszolt:

     Páris, 1892. Február 16.

     53. Avenue de Villers.

     Igen tisztelt uram!

     A fényképeket, melyek a magyar nép egy pár igazán jellemző typusát ábrázolják, hálás köszönettel vettem. A modellek jól vannak választva; de legyen szabad arra figyelmeztetnem, hogy nagyon retouschirozva vannak. Az én czélomra teljesen retouschirozatlan állapotban megfelelőbbek a felvételek. De ez se baj! A typusok igen érdekesek, és habár nem épen abban a mozdulatban, de tanúlmányozásra igen felhasználhatók. Bárcsak itt volna a vén csikós, az ő "Bársony" lován! A costumerre most már kevésbé lesz szükségem. Legmelegebb köszönetemet ismételve kérem, fogadja igen tisztelt uram, s hazafiúi kézszorításommal legszivélyesebb üdvözletemet.

Munkácsy Mihály.

    A Vén csikóssal, kiről Munkácsy megjegyezi, hogy bárcsak itt volna a Bársony lován, beszélt aztán Jenovay, s az öreg nekibuzdult, hogy ha így van a dolog, majd beállít ő ahoz a derék magyar úrhoz Páriszba. Ezt meg is írta Jenovay Munkácsynak, de választ már nem kapott tőle. Munkácsy akkor már beteg volt.” 

Vasárnapi Újság, 47. évf. 45. sz. 1900. nov. 11. 739.